Paraolimpia beszámoló

Posted in Hírek

 

Az ötödik kolozsvári paralimpia egy hosszú belső utat, rengeteg odafigyeléssel és szakmai alázattal, kitörő örömmel és sikerélménnyel teli pillanatot jelentett. Úgy érkeztem a helyszínre, hogy nem volt még személyes tapasztalatom fogyatékkal élőkkel – csak annyit tudtam, amennyit eddig a témában olvastam. Azóta sokszor eszembe jut a paralimpiai versenyszámokat vezető gyógypedagógus visszaemlékezése az első önkéntes élményére. Bevallom, kissé hitetlenkedtem, amikor megjegyezte, milyen sokat tanult azon az egy alkalmon. Vajon, mennyit lehet három órányi önkéntesség alatt tanulni? Utólag értettem meg, hogy mennyire igaza volt. Már az első pár percben, amikor a „kliensemet”, egy halmozottan sérült gyereket a helyére kísértem, utat kellett találjak arra, hogy a régi, jól bevált játékszabályok nélkül teremtsek kapcsolatot. Hogyan engedjem közel magamhoz? Mit jelent az, ha váratlanul elkezd ugrálni? Hogyan beszéljek az apukájával? Hogyan vezessek kontrollálás nélkül? – ehhez hasonló kihívásokkal szembesültem a játékok végéig. Amikor azonban az édesapa átadta nekem a vezetést, vagy a közönség örömtől kivirult arcát láttam, lelkes tapsviharát hallottam, őszintén meghatott, hogy mindezidáig apróságnak tűnő cselekedetek, élmények milyen örömet, sikerélményt jelenthetnek. Azt hiszem, ez volt a nap egyik legnagyobb tanulsága. Köszönöm szépen a szervezőknek ezt a feledhetetlen élményt.

Gegő Virág, szociális munka, I. év

 

Számomra önkéntes lenni az V. alkalommal megszervezett Paralimpián nagyon megható és egyben tanulságos élmény volt. A tanulság számomra az volt, hogy bátornak kell lennünk és merjünk nyitni olyan személyek fele akik valamilyen fogyatékkal élnek hiszen nekik is szükségük van egy segítő társra vagy egy jó barátra. A másik, ami nagyon meghatott, hogy milyen életkedv van bennük. Nagy öröm volt részt venni egy olyan eseményben, ahol azt érezhettem, hogy segíthetek valakin és egyben mosolyt csalhatok az arcára már csak azzal is, hogy együtt, csapatként végig megyünk a feladatokon és szurkolunk a többi csapatnak is. Megdöbbentő volt látni azt, hogy milyen energia és felszabadultság lakozik bennük. Minden csapatnál látható volt a jó kedv és a versenyszellem. Persze, az önkéntesek is nagyon izgatottak voltak és a nap végére még barátságok is alakultak ki. Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem egy ilyen felemelő eseményen!

Bencédi Bernadett, szociális munka, I. év

 

,,Ne várj nagy dolgot életedbe,/Kis hópelyhek az örömök,/ Szitáló, halk szirom-csodák.” (Reményik Sánodor: Csendes csodák)
Azon a bizonyos szerdai napon,  a Paraolimpia napján, úgy éreztem, hogy a szívem egy havasi tájjal azonosult. Pici-apró  hópelyhek lepték be: a mosolyok, a sikerélmények, a csapatszellem, egymás féltése, óvása, a segítség nyújtás. Egy ilyen esemény remek alkalmat ad megismerni új embereket, élethelyzeteket, történeteket. Kikapcsol és mégis feltölt.
Végül de nem utolsó sorban hozzájárul az Önismerethez!

Baranka Katalin, szociális munka, I. év