1919 előtt
A szociológia egyetemi oktatás és kutatása, az osztrák-magyar hagyomány szerint, intézeti szempontból a jogi karokon zajlott. Az osztrák és a magyar szociológia központi személyiségei a jogi tantárgyak keretében már 1899-el kezdődően oktattak különböző társadalomtudományi tantárgyakat a Kolozsvári Egyetemen. Ehhez a kolozsvári egyetemi kőzeghez fűződik a magyar anyanyelvű szociológusok és más társadalomkutatók szakmai társaságának, a Társadalomtudományi Társaságnak a létesítése és a Huszadik Század című társadalomtudományi folyóirat megjelenése.
1919 után
A szociológiai oktatás Kolozsváron 1921-ben indul újra, a Kolozsvári Egyetem román tannyelven történő újraindításával. A két világháború közötti nemzedék főként a német és a francia egyetemeken formálódik, és figyelmük elsősorban a művelődésszociológiára irányult, amely ebben a hagyományban a falu és a munkáskörnyezetek szociográfiai kutatásaival állt párbeszédben. Számos kiadvány jelenik meg a kolozsvári művelődési lapokban, románul és magyar nyelven egyaránt.
1934-ben létrejön a Szociológia és Etika tanszék, Eugeniu Sperantia vezetésével, és ezzel megerősödik a kultúra szociológiai vonatkozású kutatási irány a kolozsvári egyetemen. Összetalálkozik az Emil Durkheim-i ihletésű francia szociológiai hagyomány az osztrák-magyar időkben a jogi tanulmányokkal összefonódott, empirikus szociológiai hagyománnyal.
Az intézményesített egyetemi oktatás és kutatás mellett Kolozsváron kialakult egy másik, magyar nyelvű pezsgő társadalomkutató közösség is. Ennek egyik, jelentősebb része a Hitel és „Erdélyi Fiatalok” folyóiratok köré szerveződik, kiemelkedő képviselői Venczel József és László Dezső. Párhuzamosan, a Korunk folyóirat körül is szerveződik egy másik, társadalomtudományi érdeklődésű baloldali értelmiségi csoport, akikkell szociográfiai jellegű írásokat is közölnek.
A klasszikus értelemben vet szociológiai érdeklődés és kutatómunka ebben az időszakban Venczel József nevéhez fűződik. Venczel munkásságában a Gusti-féle monografikus módszert adaptálja,és 1935.-ben bukaresti tanulmányútra megy, DimitrieGusti műhelyében szerez tapasztalatokat, majd Erdélyi Múzeum 4–6. számában Gusti-műveket ismertet (recenziót ír róluk): Venczel és munkatársai a Gusti iskola szellemében a falu világának feltárását szorgalmazzák, falukutató táborokat terveznek és a falufejlesztés szükségességét hirdetik publicisztikájukban. A falukutató munka különböző (főleg politikai) okokból csak kisebb mértékben valósul meg az 1930-as években, de folytatódik a hatalomváltás után.
A Trianoni döntést követően a román állam politikája meggátolta a magyar nyelvű felsőoktatás és kutatás művelését egyetemi keretek között, és nem ismerte el a magyar egyetemek diplomáit. Így az erdélyi magyar fiatalok számára a Gusti féle falufejlesztő program egy módozata volt annak, hogy a korlátozott karrier-mobilitási esélyek feltételei között a régió különböző rétegeinek, népességének igényeinek, problémáinak hangot adjanak és azt dokumentálják. A monografikus módszer segítségével az erdélyi, vidéki magyar közösségek és az ifjúság állapotát vizsgálhatták, és elemzéseket készíthettek.
A második világháború idején, magyar fennhatóság alatt, Venczel munkássága folytatódik és sor kerül egy falukutató tábor megrendezésére Bálványosváralján (az erdélyi Mezőség északi felében, ma Kolozs megye). A falukutatásra 33 egyetemi hallgatót vittek ki több szakról. A kutatást maga Venczel vezette, akinek immár pénze is, státusza is volt hozzá, mert a kolozsvári székhelyű Erdélyi Tudományos Intézettanára, majd igazgatója lett és erőforrások fölött is rendelkezett. A diákoknak – akik közül nem mindegyiknek voltak előzetes társadalomkutatási módszertani ismeretei – több előadást tartottak a tábor elején egy héten keresztül.
1945 október 1-től kezdően a szociológia magyar nyelvű oktatása Venczel József egyetemi tanári kinevezésével intézményesedik a Bolyai Tudományegyetem (kinevezésekor még nem így hívják az egyetemet). A korábbi hagyomány szerint a Közgazdasági és Jogi Kar keretében a statisztika- és szociológia professzoraként több tárgyat oktat, de ami fontosabb, hogy a nyomtatott jegyzetet is írt az egyik előadásához, amely által beleláthatunk, mit hogyan tanítottak akkoriban szociológia cím alatt az egyetemen Erdélyben.
1948 – 1989
a két világháború közötti generáció marginalizálódik és kirekesztődik (egyeseket bebörtönöznek, így Venczelt is), azonban a szociológiai kutatás nem tűnik el, hanem megjelenik egy új, világháború utáni marxista nemzedék, amely a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem és a román tannyelvű Babeş Egyetem politikai gazdaságtan tanszékei köré csoportosul. 1959-ben a két tanszék egyesül, megerősítve a munkafolyamatokkal, a városi monográfiákkal és vidékszociológiával kapcsolatos tanulmányok hagyományát.
A szociológiának, mint tantárgynak az elismérését követően, 1967-ben a Babeş- Bolyai Tudományegyetemen Szociológia Laboratórium nyílik, amelynek keretében a kutatás és az oktatás olyan személyek körül szerveződik újra, akik e kutatási területen szakosodnak. Románia gazdasági nyitásának részeként, a műhely kutatói és oktatói nyugati egyetemeken szervezett szakmai gyakorlatokon vesznek részt, ami lehetővé teszi, hogy bekapcsolódjanak a globális gondolatáramlásba.
1969-1971 (halálának dátuma) között Ion Aluaş (Imreh István és Gáll Ernő közbenjárásával) meghívja Venczel Józsefet, hogy a Babeş- Bolyai Tudományegyetem Filozófia és Politikai Közgazdaságtan Karán belül működő Szociológiai Laboratóriumban dolgozzon, ahol Csákigorbó község monográfiáját koordinálja, párhuzamosan egy másik közeli község – Bucium – monográfiájával. A buciumi kutatás a Bukaresti Egyetem Gusti féle monografikus iskolájával együttműködésben valósul meg. George Em. Marica, a Román Akadémia kutatója ekkor szerzi meg doktori vezetői fokozatát szociológiából, és ő maga is részt vesz a két falut kutató csapat koordinálásában, EugeniuSperanţia pedig Achim Mihu munkatársa lesz. Ion Aluaş összehasonlítja a két terepet és egy elméletet javasol az erdélyi városok és rurális övezeteik kapcsolatának jellegzetességéről, a migrációs áramlások hosszabb időtartamba való integrálásával, tovább gondolva ezáltal Marica hipotéziseit az erdélyi falu és a város kapcsolatának jellegzetességéről. Ez az első kutatás, amelynek keretében kiképződnek a kolozsvári szociológusok új nemzedékének oktatói: PetruIluţ, TraianRotariu. Venczel József és Geroge Em. Marica együttműködésének eredményeként az új nemzedék következetes módon beépíti a matematikai apparátust a szociológiai kutatásba.
1990 után
a Filozófia és Történelem Kar keretében újraalakul a Szociológia Tanszék, azonban ezúttal új szak létesítésével, teljes szociológia tantervvel, nem csupán szakosodásként. 1990-ben szociálismunkás-képző kollégium, majd 1991-ben szakirány jön létre a szociológia tanszék keretében. 1994-ben a szakirány önálló tanszékké válik. A két tanszék 2001-ben különálló Szociológia és Szociálismunkás-képző Karrá alakul. Ugyanakkor két külön tagozat is létrejön: a román és a magyar tagozat, külön román és magyar nyelvű szociológia, antropológia és szociális munka képzéssel.
1991 után a kar néhány lényeges átalakuláson megy keresztül, új kutatási és oktatói személyzetet alkalmaz, és újragondolja a kutatási irányokat. 2001-től a Szociológia Intézet Humán erőforrás szakosodást is biztosít a szociológia és az antropológia mellett. A magyar tagozat Magyar Szociológia és Szociálismunkás-képző Intézet elnevezéssel külön intézetté válik. A Humán erőforrás szakosodás magyar nyelven is elérhetővé válik.