A magyar-szlovák határmenti turisztikai üzletek nyelvi tájképezése
Letenyei László előadása
Az egynyelvű/többnyelvű feliratok kérdése a Kárpát-medencében sokáig nemzetiségi politikai diskurzusok tárgya volt. Mi, magyarok, többnyire sérelmezve éltük meg, hogy Szlovákiában, Romániában, az egykori Jugoszláviában, vagy újabban Ukrajnában nyelvtörvények szabályozzák a közterületi feliratok nyelvhasználatát.
A téma átpolitizáltsága ritkán tette lehetővé, hogy kellő figyelem jusson a többnyelvű feliratok gazdasági vonatkozásaira. Az előadásban e hiány pótlására teszünk kísérletet egy, a szlovák-magyar határrégió keleti felén zajló terepmunka eredményeinek felhasználásával. A terepmunka során célunk az volt, hogy képet kapjunk arról: a szlovák-magyar határ keleti részén, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határ-menti vidékén, illetve a Kassai kerületben milyen mértékben használják a turizmusból-vendéglátásból
A terepmunka három részből állt: első lépésben nyelvi tájképezés módszerével felmértük az üzletek külső nyelviségét, majd – együttműködése esetén – az üzlet munkatársával készítettünk kérdőíves adatfelvételt, végül pedig a belső terek nyelvi tájképének felmérése következett. A terepmunkások a külső és belső feliratok nyelviségét pontozták, amelyet a kérdőívre adott válaszok attitűdkérdéseivel vetettünk össze. Kutatásunk így azt tette mérhetővé, lehet-e turisztikai üzleti jelentősége a többnyelvű feliratoknak.
A kutatás eredményeképp megállapíthattuk, hogy 1) a vizsgált, turisztikai szolgáltatással foglalkozó vagy vendéglátó-ipari üzletek többnyelvűsége együtt jár a boltok magasabb presztízsével és magasabb vélelmezett bevételeivel, illetve 2) azok az üzletek, ahol a szomszédos országok nyelvét nem használják, a betérő külföldi vendégekkel jellemzően angolul kommunikálnak, a szomszéd nyelvre való nyitottság hiánya összességében mindkét nyelv visszaszorulását eredményezheti.
(Letenyei László – Hires-László Kornélia – Horzsa Gergely)