Ez a  könyv Románia központi részén kialakult „hegyimeccs-nézés” (football gatherings) etnográfiai leírásáról valamint szociológiai értelemzéséről szól.
A nyolcvanas években az RTV mint az egyetlen állami televízió a labdarúgó mega-eseményeket (EB, VB, nemzetközi kupák mint UEFA, vagy a Bajnokok Ligája elődje, a BEK) gazdasági és politikai okokból nem sugározta, a médiát maga a Ceaușescu család propaganda célokra kisajátította. Ennek következtében az ország belső régióiban (Székelyföldön, Kolozsváron és környékén, Dél-Erdélyben) a sport és labdarúgó mérkőzések iránt érdeklődő nagyszámú közönség megkereste és kollektív erőfeszítésekkel kialakította a meccsnézés alternatív módját.  A lakhelyükhöz közeli magasabb hegyekre-dombokra vonultak ki tömegesen, hogy a szomszédos országok tévécsatornáinak közvetítéseit szerény minőségben ugyan, de a rendelkezésére álló és házilag előállított technikai eszközeivel a hatalom akaratával szembe szegülve azt „befoghassa”. Az interjús módszerrel végzett kutatás arra fokuszál, hogy három egyszerű, de lényegi kérdésre választ adjon: Hogyan szerveződött és működött ez a jelenség? Milyen közösségi szerepet látott el? valamint A szereplők által a jelenséghez kapcsolt szimbolikus jelentéseknek milyen további társadalmi következményei voltak?
A könyv központi tézise szerint a hegyimeccs-nézések túlmutatnak a média- és sportfogyasztás egyszerű gyakorlatán, és főként 1982 után mély jelentésrétegek kapcsolódtak hozzá, átütő erejű társadalmi intézménnyé nőtte ki magát a jelenség eltömegesedésével: olyan alternatív társadalmi teret termelt, ami ideig-óráig, de mégiscsak „kicsúszott” a hatóságok közvetlen ellenőrzése alól. Más szavakkal: a hegyeken, dombokon történő közös események alkalmával olyan tevékenységek alakultak ki és disszidens közönségek (dissident audience) jöttek létre, amelyek a csendes ellenállás (resistance), a kilépés vagy menekülés (exit or escape) tiltakozás (protest) kollektív megnyilvánulásainak is tekinthetők, a közösségi-etnikai identitás és szolidaritás megerősítése, illetve az alternatív szórakoztató szerepe mellett. A könyvben szereplő esettanulmányok a diktatúra gyenge pontjaira is rávilágítanak, valamint az információknak az elnyomó hatalommal szembeni szerepét is kiemeli.
A „Football in Ceaușescu’s Romania” a nyolcvanas évek romániai diktatúrájának nyomása alatti mindennapjaiba ad szemléletes betekintést és a sportfogyasztás sajátos mintáin keresztül meséli el a kelet-európai országok közül az egyik legzártabb kommunista rendszer társadalomtörténetét a tiltott labdarúgással kapcsolatos „kis egyéni történetek” és a szubjektíven megélt élmények-események és közvetlen tapasztalatok mentén.