„Vannak olyan korszakok, amikor a gyerek egyszerűen nem kíváncsi a szülőre, és nem azért, mert nem szereti, hanem mert éppen nagyon befele néz, és nem biztos, hogy a szülő az, akivel meg akarja osztani a gondjait, amiket ugyanaz a generáció jobban megért.”(Schwechtje Mihály filmrendező)
A világnézet és szemlélet kifejezése mindig sajátos zenei ízlés, olvasmányélmények, kulturális megnyilvánulások révén történik. A fiatalok kulturális megnyilvánulásaira a felnőtt generáció nem mindig tud ráhangolódni, azt nem egyszer vitatja, megkérdőjelezi annak értékhordozó jellegét: „Az nem zene amit hallgatsz!”, „Olvass rendes könyveket, ne ilyen hülyeségeket!”
Az utóbbi évtizedekben a fiatalok szabadidő-töltési formái és kultúra-fogyasztási mintái nálunk is jelentős mértékben megváltoztak. Míg nem is oly régen szülők és gyerekeik együtt buliztak egy EDDA-koncerten, mára az internet, a digitalizáció, majd a fesztiválkultúra elterjedésével a tinédzserek és huszonévesek kultúra-fogyasztásának formái és terei külön világgá alakultak, melyeket a felnőtt világ alig vagy egyáltalán nem lát át.
